A helyes állás – A súlyvonal

Álló helyzetben, a testünket hátulról vizsgálva, medencénk akkor biztosítja gerincünk és végtagjaink számára a legstabilabb alapot, ha nem billen le sem jobbra, sem balra és nem tolódik ki egyik oldalra sem. Ugyancsak hátulról nézve gerincünk akkor bírja legjobban a terhelést, ha egyenes és nincsenek benne oldalirányú görbületek.

Oldalról nézve a medence egyenes állása azt jelenti, nem billen sem előre, sem hátra és nincs benne csavarodás. A gerincben optimálisan egy előre mutató nyaki, hátra mutató háti, előre mutató ágyéki és hátra mutató keresztcsonti ív látható.

Amennyiben mindezek fennállnak, medencénk és gerincünk – mint csontos képletek és ízületek – a lehetőségekhez képest a legnagyobb teherbíró és legoptimálisabb erőelosztó képességgel bírnak.

Magát a helyzetet meghatározott izmok tartják fenn. Ezeknek az izmoknak a megfelelő állapota biztosítja, hogy ezt a helyzetet rövid és hosszú távon fenn tudjuk tartani, abból képesek legyünk kimozdulni és abba vissza tudjunk térni.

A súlyvonal szerepe:

Az emberi test súlyvonalát elölről vagy hátulról illetve oldalról „berajzolva” egy-egy képzeletbeli függőleges vonalat kapunk. A súlyvonal helyzete megmutatja, testünk terhelése azonos mértékben oszlik-e el az elülső és hátulsó testfél, illetve a test két oldala között.

Stabil álló helyzetben a súlyvonalaktól való bármilyen eltérés hosszú távú fennállása diszharmóniát okoz a testre nehezedő erők elosztásában.

A súlyvonal elöl- és hátulnézetből:

Elölről nézve az orrhegyet, köldököt és a szeméremcsontok találkozási pontját összekötve kapunk egy egyenest, amely meghosszabbítva a két lábfej között, azoktól egyforma távolságban érinti a földet.

Hátulról a nyakszirtre, a keresztcsont középső vonalára és a farpofák találkozási pontjára állítunk egy egyenest, aminek a meghosszabbítása szintén a két lábfej között, azoktól egyforma távolságban érinti a földet.

A súlyvonal elöl- és hátulnézetből

A súlyvonal oldalnézetből:

Egyenes súlyvonal esetén egy egyenesre esik a külső hallójárat, a vállcsúcs, a combcsont nagytompora, a térd külső ízületi rése és a külboka.

A súlyvonal oldalnézetből

Azért, hogy a súlyvonalaink középhelyzetben maradjanak, a tartó – úgynevezett antigravitációs – izmaink folyamatosan dolgoznak.

Főként hosszan tartó állás során a nem megfelelően karbantartott antigravitációs izmaink elfáradnak, és a gerincünk kisízületeinek illetve a kétoldali csípő-keresztcsonti (sacroiliacalis vagy SI) ízületeinknek az ízületi szalag- és tokrendszere veszi át a szerepüket. Az ő feladatuk azonban nem ez lenne, hanem az, hogy a mozgások során megakadályozzák, hogy az általuk stabilizált ízületben túlzott mértékű, vagyis kóros elmozdulás jöjjön létre. Dupla munkát kell tehát elvégezniük, aminek természetesen nem tudnak eleget tenni. Emiatt egyenes út vezet a túlterhelésükhöz, majd a fájdalomhoz. A túlterhelést jobb elkerülni, a fájdalommal pedig célszerű már az elején – de még jobb lenne a megjelenése előtt – foglalkozni. A fájdalom ugyanis mindig egy jelzés a szervezet részéről, hogy valami nem jó. Valami rossz irányba mutató, a test számára egyre nagyobb, túlzott megterhelést jelentő folyamat zajlik. Ezzel nem foglalkozni és arra hivatkozni, hogy magas a fájdalomtűrő képességünk, felelőtlenség. Ilyenkor ugyanis azt üzenjük a testünknek: „Köszönöm, hogy szóltál, de nem érdekel.” Holott megfelelő szakemberrel – gyógytornásszal – ezeknek a problémáknak a nagy része kezelhető.

A helyes állás – A gerinc és a medence kapcsolata (3. rész)

Ahogy azt korábbi bejegyzéseinkben kifejtettük, a keresztcsont elhelyezkedésének és szerepének köszönhetően a medencénk és gerincünk közvetlen összeköttetésben van. Az előbbi elmozdulása az utóbbi elmozdulását, az előbb megváltozott pozíciója az utóbbi megváltozott pozícióját vonja maga után.

A mi szakmai nézetünk szerint az emberi test statikai középpontja és minden mozgásának centruma a medence régió. Ez biztosítja az alapot ahhoz, hogy tartásunk megfelelően stabil és ergonomikus legyen, továbbá, hogy gerincünk kisízületein keresztül a törzsünket, gerincünkhöz kapcsolódva a felső végtagjainkat, a medencéhez kapcsolódva pedig alsó végtagjainkat mozgatni tudjuk. Éppen ezért nagyon fontos medencénk pozíciója.

A medence egyenes állása (nem billen sem előre, sem hátra, sem oldalra; nincs benne csavarodás és nem tolódik el egyik oldalra sem;) a gerinc szerkezete (vagyis kettős S alakú görbülete), a gerincet alkotó csigolyák, a szomszédos csigolyákat összekötő, úgynevezett kisízületek és a csigolyák közötti porckorongok biztosítják a rugalmasságot és erőelnyelő képességet. A törzset érő terhelés az említett komponensek miatt normál esetben meghatározott arányban és megfelelően oszlik el a nyaki, háti és ágyéki gerincszakasz, a medence régió és az alsó végtagok között.

A medence és a gerinc közvetlen kapcsolata miatt a medence bármilyen irányú, középhelyzettől eltérő pozíciója a gerinc középhelyzettől eltérő pozíciójának kialakulását eredményezi.

A medence előre vagy hátra billenése:

A medencét oldalról vizsgálva, azon két meghatározott orientációs pontot kitapintva, amennyiben azok egy magasságba esnek, akkor a medence állása ebben a vizsgált irányban középhelyzetű. Amennyiben az elöl található pont lentebb van, előre billent medence pozícióról, ha a hátulsó esik lentebb, hátra billent medence állásról beszélünk. A medence előre billent helyzete az ágyéki, háti és nyaki gerinc (oldalról vizsgált) görbületeinek fokozódását, hátra billent helyzete pedig az ugyanezen szakaszok íveknek az elsimulását eredményezi. Mindkét esetben csökken a gerinc teherbíró képessége.

A medence ilyen irányú eltérő pozícióját általában a hasizmok, a farizmok, a csípő hajlító és nyújtó izmainak rövidülése és/vagy gyengülése okozza. A kialakult rossz állás a rövidült izmok nyújtásával és a gyengültek erősítésével tehát korrigálható.

A medence előre és hátra billenése és a gerinc ívei közötti összefüggés

A medence oldalra billenése:

A medencét elölről és hátulról vizsgálva, a két oldalsó, legmagasabb pontja normál helyzetben egy magasságban látható. Amennyiben - hátulnézetből - a bal oldali medencefél lentebb helyezkedik el, balra lebillent medence állásról, ha a jobb oldali van lentebb, jobbra lebillent medence helyzetről beszélünk. A medence valamilyen oldal irányú lebillenése az elölről és hátulról látható, alaphelyzetben egyenes gerincben oldalirányú görbületek kialakulását eredményezi. Az ilyen oldalirányú görbületek megléte esetén beszélünk gerincferdülésről. Ekkor a gerinc két oldalát érő terhelés megváltozik. A görbületek egyik oldalán az izmok megrövidülnek, a másik oldalán megnyúlnak, szimmetriájuk és ebből adódó harmonikus működésük lehetősége megszűnik.

A medence oldalirányú lebillenését okozhatja az alsó végtagok hosszának különbsége. Ez az eltérés lehet csontos és funkcionális.

A csontos eltérésnél a combcsontok vagy lábszárcsontok (esetleg mindkettő) hosszában van differencia. Ez magasított cipővel korrigálható.

A funkcionális alsó végtaghossz különbségnek a csípő hajlító, nyújtó, távolító és közelítő izmainak, a térd hajlító és nyújtó izmainak, a lábszár izomzatának, és a láb boltozatait fenntartó izmoknak rövidülése és/vagy gyengülése is kiváltója lehet. A rövidült izmok nyújtásával, a gyengült izmok erősítésével a funkcionális végtaghossz különbség korrigálható.

A medence lebillenése hátulnézetből

A medence csavarodása:

Felülnézetből vizsgálva a medencét, amennyiben egyik oldala előre, másik oldala hátra elfordul, a medence jobbra vagy balra csavarodásáról beszélünk. A keresztcsont jelentette összeköttetés miatt – amely ilyenkor ugyancsak a középhelyzettől eltérő pozícióban van – a gerinc is elcsavarodott helyzetbe kerül. Ennek hatására a gerinc forgatását biztosító izmok az egyik oldalon megrövidülnek, a másik oldalon megnyúlnak, a szimmetrikus terhelés aszimmetrikussá válik.

A medence csavarodását a csípő kifelé és befelé forgatását végző izmok rövidülése és/vagy gyengülése okozhatja. A rövidült izmok nyújtásával, a gyengültek erősítésével és összhangjuk helyreállításával ez esetben is megszüntethető a helytelen pozíció.

A medence eltolódása:

Ez esetben a medence két oldala ugyan egy magasságban van, azonban nem azonos távolságra találhatók a középvonaltól. Ez tehát egy vízszintes irányú elmozdulást jelent, amely mindkét oldalra létrejöhet. Az oldalirányú lebillenéshez hasonlóan a hátulról nézve egyenes gerincben oldalirányú görbületek hoz létre. Következményei hasonlóak a lebillenésnél leírtakkal.

A medence eltolódását a csípő közelítő és távolító izmainak, illetve a törzs oldalsó izmainak felborult egyensúlya okozhatja. Az egyensúly megfelelő korrekciókkal, nyújtó és erősítő gyakorlatokkal helyreállítható.

Jobbra tolódott medence

Az említett medence mozgások (billenés, csavarodás, eltolódás) teljesen normálisak. Járáskor például ezek igen összetett, három dimenziós kombinációja valósul meg. Az azonban, ha bármelyik eltérés álló, tehát stabil testhelyzetben is fennáll, a fent leírt következmények miatt már kezelésre szorul. Kezelés nélkül a hosszú időn át megmaradó aszimmetrikus, egyenetlen eloszlású terhelés az eltérések fennmaradásához, fájdalomhoz, degeneratív (elfajulásos) panaszokhoz vezet. Ellenben az időben elkezdett gyógytorna kezeléssel mindez megelőzhető.