Ahogy azt korábbi bejegyzéseinkben
kifejtettük, a keresztcsont elhelyezkedésének és szerepének köszönhetően a
medencénk és gerincünk közvetlen összeköttetésben van. Az előbbi elmozdulása az
utóbbi elmozdulását, az előbb megváltozott pozíciója az utóbbi megváltozott
pozícióját vonja maga után.
A mi szakmai nézetünk szerint az emberi
test statikai középpontja és minden mozgásának centruma a medence régió. Ez
biztosítja az alapot ahhoz, hogy tartásunk megfelelően stabil és ergonomikus
legyen, továbbá, hogy gerincünk kisízületein keresztül a törzsünket,
gerincünkhöz kapcsolódva a felső végtagjainkat, a medencéhez kapcsolódva pedig
alsó végtagjainkat mozgatni tudjuk. Éppen ezért nagyon fontos medencénk pozíciója.
A medence egyenes állása (nem billen sem
előre, sem hátra, sem oldalra; nincs benne csavarodás és nem tolódik el egyik
oldalra sem;) a gerinc szerkezete (vagyis kettős S alakú görbülete), a gerincet
alkotó csigolyák, a szomszédos csigolyákat összekötő, úgynevezett kisízületek
és a csigolyák közötti porckorongok biztosítják a rugalmasságot és erőelnyelő
képességet. A törzset érő terhelés az említett komponensek miatt normál esetben
meghatározott arányban és megfelelően oszlik el a nyaki, háti és ágyéki
gerincszakasz, a medence régió és az alsó végtagok között.
A medence és a gerinc közvetlen
kapcsolata miatt a medence bármilyen irányú, középhelyzettől eltérő pozíciója a
gerinc középhelyzettől eltérő pozíciójának kialakulását eredményezi.
A
medence előre vagy hátra billenése:
A medencét oldalról vizsgálva, azon két
meghatározott orientációs pontot kitapintva, amennyiben azok egy magasságba
esnek, akkor a medence állása ebben a vizsgált irányban középhelyzetű.
Amennyiben az elöl található pont lentebb van, előre billent medence pozícióról,
ha a hátulsó esik lentebb, hátra billent medence állásról beszélünk. A medence
előre billent helyzete az ágyéki, háti és nyaki gerinc (oldalról vizsgált)
görbületeinek fokozódását, hátra billent helyzete pedig az ugyanezen szakaszok íveknek
az elsimulását eredményezi. Mindkét esetben csökken a gerinc teherbíró képessége.
A medence ilyen irányú eltérő pozícióját
általában a hasizmok, a farizmok, a csípő hajlító és nyújtó izmainak rövidülése
és/vagy gyengülése okozza. A kialakult rossz állás a rövidült izmok nyújtásával
és a gyengültek erősítésével tehát korrigálható.
A
medence oldalra billenése:
A medencét elölről és
hátulról vizsgálva, a két oldalsó, legmagasabb pontja normál helyzetben egy
magasságban látható. Amennyiben - hátulnézetből - a bal oldali medencefél lentebb helyezkedik el,
balra lebillent medence állásról, ha a jobb oldali van lentebb, jobbra lebillent
medence helyzetről beszélünk. A medence valamilyen oldal irányú lebillenése az
elölről és hátulról látható, alaphelyzetben egyenes gerincben oldalirányú
görbületek kialakulását eredményezi. Az ilyen oldalirányú görbületek megléte
esetén beszélünk gerincferdülésről. Ekkor a gerinc két oldalát érő terhelés
megváltozik. A görbületek egyik oldalán az izmok megrövidülnek, a másik oldalán
megnyúlnak, szimmetriájuk és ebből adódó harmonikus működésük lehetősége
megszűnik.
A medence oldalirányú
lebillenését okozhatja az alsó végtagok hosszának különbsége. Ez az eltérés
lehet csontos és funkcionális.
A csontos eltérésnél a combcsontok vagy lábszárcsontok
(esetleg mindkettő) hosszában van differencia. Ez magasított cipővel
korrigálható.
A funkcionális alsó végtaghossz
különbségnek a csípő hajlító, nyújtó, távolító és közelítő izmainak, a térd
hajlító és nyújtó izmainak, a lábszár izomzatának, és a láb boltozatait
fenntartó izmoknak rövidülése és/vagy gyengülése is kiváltója lehet. A rövidült
izmok nyújtásával, a gyengült izmok erősítésével a funkcionális végtaghossz
különbség korrigálható.
Felülnézetből vizsgálva a medencét,
amennyiben egyik oldala előre, másik oldala hátra elfordul, a
medence jobbra vagy balra csavarodásáról beszélünk. A keresztcsont jelentette
összeköttetés miatt – amely ilyenkor ugyancsak a középhelyzettől eltérő
pozícióban van – a gerinc is elcsavarodott helyzetbe kerül. Ennek hatására a
gerinc forgatását biztosító izmok az egyik oldalon megrövidülnek, a másik
oldalon megnyúlnak, a szimmetrikus terhelés aszimmetrikussá válik.
A medence csavarodását a csípő kifelé és
befelé forgatását végző izmok rövidülése és/vagy gyengülése okozhatja. A
rövidült izmok nyújtásával, a gyengültek erősítésével és összhangjuk
helyreállításával ez esetben is megszüntethető a helytelen pozíció.
A
medence eltolódása:
Ez esetben a medence két oldala ugyan
egy magasságban van, azonban nem azonos távolságra találhatók a középvonaltól.
Ez tehát egy vízszintes irányú elmozdulást jelent, amely mindkét oldalra
létrejöhet. Az oldalirányú lebillenéshez hasonlóan a hátulról nézve egyenes gerincben
oldalirányú görbületek hoz létre. Következményei hasonlóak a lebillenésnél
leírtakkal.
A medence eltolódását a csípő közelítő
és távolító izmainak, illetve a törzs oldalsó izmainak felborult egyensúlya
okozhatja. Az egyensúly megfelelő korrekciókkal, nyújtó és erősítő
gyakorlatokkal helyreállítható.
Jobbra tolódott medence |
Az említett medence mozgások (billenés,
csavarodás, eltolódás) teljesen normálisak. Járáskor például ezek igen
összetett, három dimenziós kombinációja valósul meg. Az azonban, ha bármelyik
eltérés álló, tehát stabil testhelyzetben is fennáll, a fent leírt következmények
miatt már kezelésre szorul. Kezelés nélkül a hosszú időn át megmaradó aszimmetrikus,
egyenetlen eloszlású terhelés az eltérések fennmaradásához, fájdalomhoz,
degeneratív (elfajulásos) panaszokhoz vezet. Ellenben az időben elkezdett gyógytorna kezeléssel
mindez megelőzhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése