A sport, mint önfejlesztő tevékenység – 2. rész

Egyéni vagy csapatsport?

Egyéni sportot választva az ember igen sokat tanulhat a személyiségéről. Meg kell ismernünk önmagunkat: feltérképezni a gyengeségeinket és erősségeinket, és arra törekedni, hogy minél inkább kidomborítsuk az utóbbiakat. Egyéni sport esetén ugyanis kizárólag tőlünk függ, hogy ki tudjuk-e hozni magunkból a legtöbbet. Megtanulhatunk bízni a képességeinkben, mi magunk lehetünk a sikerünk kovácsai.
Csapatsportot választva igen jól lehet a „közösségi” énünket fejleszteni. Az alkalmazkodó- és az együttműködési képességünket, a toleranciánkat, az önzetlenségünket, azt, hogy képessé váljunk másokkal együtt és egymásért küzdeni. Itt ugyanis a siker nem kizárólag tőlünk függ, ahogy az élet legtöbb szegmensében sem függetleníthetjük magunkat a környezetünktől és a minket körülvevő emberektől.

Mindezen változások, eredmények – akár egyéni, akár csapatsport közben érjük el azokat – jótékony hatással lesznek életünk egyéb területeire is, hiszen beépülnek személyiségünkbe.

Sportolás közben kifejezetten jól lehet gyakorolni például a tudatos jelenlétet. Amiben a legtöbben – valljuk be – nem vagyunk igazán erősek. Annyi információ ér bennünket nap mint nap, annyit engedünk be szűretlenül vagy nem eléggé megszűrve, hogy a tudatos jelenlétet igen ritkán éljük meg. Ha így teszünk sportolás közben is – vagyis nem vagyunk ott teljesen fejben –, akkor annak igen gyorsan meglesznek a következményei. Többnyire az, hogy hamar megrekedünk egy bizonyos szinten, nem tudjuk kihozni magunkból a legjobbat. Nem mellékesen a sérülések esélyét is sokszorosára növeljük.

Mik a sport kockázatai?

Annak a nem megfelelő egészségi állapotnak a konzerválása, megerősítése, ami a sportolás elkezdésekor fennáll; valamint a sérülés.

Állapotfelmérések alkalmával gyakran mondják az emberek, hogy nem értik, miért nem múlnak vagy legalább csökkennek a panaszaik, hiszen tudják milyen fontos a sport. Sőt, még űznek is valamilyet. A „De hát én minden másnap eljárok úszni...” vagy futni, biciklizni, zumbázni, focizni, stb. (a megfelelő aláhúzandó) kezdetű mondatok után érdemes a szakembernek arrafelé terelni a beszélgetést, hogy a páciens vajon tudja-e, melyik sport való neki? Mert bár a köztudatban vannak olyan sztenderd sportok, amiket az emberek azért űznek, mert – úgy – tudják, hogy jó, ez így nem igaz. Nincs általánosan jó sport. Olyan sport van, ami az adott ember számára jó (vagy rossz). Vagy még inkább olyan sport, amely az adott ember adott egészségi állapotához mérten hasznos, avagy ártalmas.

A nem alkalmas fizikai adottságokkal, a nem megfelelően megalapozott mozgáskoordinációval, a nem vagy nem jól használt izmokkal végzett sport nagy eséllyel csak ront a meglévő tüneteken. Ekkor ugyanis a meglévő strukturális (szerkezeti) és funkcionális eltéréseket erősítjük meg, tehát tápláljuk a panaszok okát. Ha a fent leírt előzetes tájékozódás nélkül kezd hozzá, és sport nem javít, de nem is ront a panaszokon, akkor a páciens szerencsés.

A sérülés minden sporttevékenység természetes, de közel sem szükségszerű velejárója lehet. A rosszul végzett mozdulatok, mozdulatsorok úgynevezett fáradásos, a hirtelen érkező és nagy mértékű erőbehatások pedig traumás sérülésekhez vezethetnek.

Hogyan csökkenthetők a kockázatok?

Megfelelő választással (egyénre szabott sport keresése), felkészüléssel (testtudatosság javítása), előkészítéssel (sportspecifikus izomzat fejlesztése), a sporttevékenység előtti bemelegítéssel (az izmok, ízületek adott tevékenységre való ráhangolása), sportolás közben odafigyeléssel (tudatos jelenlét gyakorlása) és a végén levezetéssel (a leginkább használatba vett izmok nyújtása, lazítása) a meglévő, nem megfelelő egészségi állapot konzerválása elkerülhető, a sérülések esélye jelentősen csökkenthető. Ezek elsajátításához kérdezze meg gyógytornászát vagy mozgásterapeutáját!

A sport, mint önfejlesztő tevékenység – 1. rész

Miért jó a sport?

A sport optimális esetben semmi mással nem helyettesíthető élményt nyújt. Olyan fizikai teljesítményt érhetünk el vele, általa, amit más tevékenységek során sokkal nehezebb kivitelezni. A fizikai igénybevétel miatt egyfajta felszabadulást hoz magával.

Pihentetőbb alvást biztosít, mint bármilyen szellemi tevékenység. Egy fizikailag fáradt embernek ugyanis az alvás jelent feltöltődést, míg egy szellemileg fáradt ember az alvás helyett éppen a fizikailag fárasztó tevékenységgel tud kikapcsolódni.

A legtöbb sport (még az abszolút hobbi szinten űzöttek is), ha tudatosan csináljuk, fejleszti a kitartást, az akaraterőt, a motiváltságot. Ha törekszünk rá, hogy egyre jobbá váljunk benne, akkor mindig igyekszünk túlszárnyalni korábbi teljesítményünket, vagyis önmagunkat. Ez pedig az életünk egyéb területein is könnyebbé teszi az önfejlesztést.

Mit ad a sport?

Általában az egész testet megmozgatjuk sportolás közben. Gyakran olyan izmokat is, amiket külön (szelektíven, a többitől elkülönítve) talán meg sem tudnánk feszíteni, sportolás közben mégis dolgoznak. A legtöbb mozgásforma ugyanis számtalan izom, izomcsoport együttes működését, működtetését követeli meg. Ezek összehangolása automatikusan megy, jól, rosszul, valahogyan. Azonban, ha ezeknek az izmoknak, izomcsoportoknak a működtetését tudatossá tesszük, akkor az összehangolásuk könnyebb, ennek következtében pedig hatékonyságuk is jelentősen nagyobb lehet. Ezért fontos az általam oly sokat emlegetett testtudatosság. Aki ugyanis komolyan gondolja a sportolást, annak fejlesztenie kell a testtudatát. (Komolyan alatt nem feltétlenül azt értem, hogy hivatásszerűen és mindent az eredményesség oltárán feláldozva akarja művelni. Sokkal inkább azt, hogy a sportot, mint önfejlesztő tevékenységet szeretné végezni.) Aki pedig fejleszti a testtudatát, annak a jól (értsd: egyénre szabottan) megválasztott sport éppen a testtudatát fogja megerősíteni. Ezzel kialakul egy öngerjesztő folyamat, vagy másnéven pozitív ördögi kör.

Milyen a jó sport?

A jó sport egyénre szabott. Nem olyan értelemben, hogy az adott sportág már meglévő szabályrendszert adaptálja magához az, aki belevág. Hanem abban a tekintetben, hogy annak az embernek, az ő fizikai adottságainak, alkatának, egészségi állapotának, céljainak, aki adott sportba belekezd, az a legmegfelelőbb. Ebben nagy segítség lehet egy mozgással foglalkozó szakember (például gyógytornász), aki közreműködik ezek feltérképezésében, felmérésében.

Milyen izmokra van szükségem a sporthoz?

Sportonként más és más izmok, izomcsoportok használatán van a fókusz, ezeket hívjuk ún. sportág-specifikus izmoknak, izomcsoportoknak. Ezek fejlesztése révén nagyobb és jobb teljesítményre lehetünk képesek adott sportban.

A legtöbb esetben szükség van erős és jól koordinált Core-izmokra, vagy más néven mélyizmokra. Ezek használatának tudatosítása, a felületes izmokkal történő összehangolása, majd edzésük a sportoláshoz elengedhetetlen, mindemellett a hétköznapi élet számtalan területén is hasznos. A mélyizmok léte a legtöbb ember számára teljes homályba vész, és sokaknak életük végéig ott is marad. Vagy kikapcsolva hagyják, vagy működtetik, működtetgetik őket ugyan, de közel sem olyan tudatossággal és eredményességgel, mint az minimálisan szükséges lenne. Ezeknek az izmoknak a megismerésében, használatuk tudatosításában, elsajátításában és fejlesztésükben is nagyszerű társ a gyógytornász vagy a mozgásterapeuta.

(Feövenyessy Krisztina mozgásterapeuta kiváló cikke a mélyizmokról további információkat nyújt a témában:
https://balanceakademia.hu/medical-fitness-blog/280-a-core-mitosz-es-ami-mogotte-van-hogyan-fejlesztheto-valojaban-a-core)

E-sport? nEm-sport.

Mozgással foglalkozó szakemberként határozottan elutasítom, hogy bármilyen számítógépes programmal való játékot, legyen az rövid vagy hosszú távú tevékenység, sportnak nevezzünk. E téren ugyanis kifejezetten konzervatív gondolkodású vagyok. Teljes mértékben egyetértek a sport, mint fogalom ilyeténképpen való megjelöléseivel:

"Versenyszerű testmozgás. Testgyakorlásként vagy szórakozásként, egyénileg vagy csoportosan, kötött szabályok szerint végzett rendszeres versenyzés vagy aktív tevékenység, amelyhez testi mozgás és ügyesség szükséges."

"Testi tevékenység; a testi erő, ügyesség, gyorsaság alkalmazásával, felhasználásával végzett (rendszeres) tevékenység, amely nem számít munkának, és a testi-lelki erők, képességek harmonikus fejlesztése, illetve az így szerzett képességek bemutatása versenyszerű vetélkedéseken."

Testmozgás. Testgyakorlás. Testi erő. Testi ügyesség. Testi-lelki képességek. Mindezek távolról sem ismert fogalmak az e-sportok világában. Ha nagyon liberálisan gondolkodnék, mondanám, hogy a számítógépes játékoknak van azért előnye is: kiválóan fejlesztik a szem-kéz koordinációt. (Ám nem gondolkodom liberálisan. Ebben a témában semmiképpen.)

Ugyanakkor, még ha ez igaz is, olyan körülmények között történik, ami sem nem mozgatja meg a testet, sem nem fejleszti az erejét és az ügyességét. Sőt mi több, kifejezetten rontja az erejét, állóképességét, szerkezetét. Hogyan?

1. Kimondottan rossz, az optimálistól igen távol álló, az idő előrehaladtával egyre romló tartásba kényszeríti a testet. (Lásd korábbi írásomat a helyes ülésről: https://babicz-gyogytorna.blogspot.com/2018/08/a-helyes-ules-gerinc-statikaja.html)
2. Rossz levegőjű (oxigénhiányos) környezetben zajlik hosszú órákon át, ami csökkenti az agyi teljesítőképességet. Ez fáradtságot idéz elő, ami tovább fokozza a testtartás romlását.
3. Hosszú ideig tart, miközben monoton. A változatosságot, a különböző izmok, izomcsoportok működtetésének összehangolását nem ismeri.
4. A szemeknek megerőltető körülmények között ad igen nagy feladatot. A szemizmok pedig közvetlen összeköttetésben vannak a nyakizmokkal. A nyakizmok a – nyaki – gerinccel és a lapockával. A lapocka és a gerinc a törzsizmokkal. És így tovább, és így tovább. Tehát az egész test egy statikus, monoton, mozgásszegény, passzív helyzetben, környezetben van, ami számára teljesen idegen. Ahhoz, hogy ezt az idegen helyzetet megszokja, kompenzációkat kell kialakítania.

A kompenzációk egy idő után megszokottá válnak a test számára, azok nélkül már nem tud jól létezni. Ezeket a kompenzációkat nevezhetjük mankóknak is. A kérdés csupán az: egy egészséges testnek szüksége van bármilyen mankóra? A válasz egyszerű: nincs.

Miért nincs? Mert a testünk kifejezetten intelligens és tanulékony. Bármit képes megoldani, képes saját magát meggyógyítani és az egészséges állapotát megtartani. Mindehhez persze szüksége van a lelkünkre-szellemünkre is. Magától ugyanis nem teremtene olyan helyzetet, ami káros számára, a döntéseinkkel visszük a „kísértésbe”. Meggyógyulni sem tud, ha ebben tudatosan vagy nem tudatosan, de megakadályozzuk. Itt jön tehát képbe az, amire egy igazi sport alkalmas: a testi-lelki képességek fejlesztése. Így, együtt: testi ÉS lelki, testi-lelki. A kettő ugyanis elválaszthatatlan egymástól.

Ezért vallom, hogy az e-sport nem sport. Ugyanakkor nem csak a megfogalmazásával, nem csak a fogalommal van problémám. Az egész tevékenységgel. Ami – a fentebb leírtak értelmében – nem hogy jót tenne a testünknek, nem hogy fejlesztené azt, sokkal inkább rombolja.
Ezt a gyerekek, a fiatalok, akik ebben nőnek fel, nem érzik át, nem értik. Nagyon fontos hát nekünk, szülőknek először tájékozódni és megérteni, aztán tájékoztatni és megértetni, segíteni őket ebben is. Akkor is, ha ez jóval több energiát, odafigyelést és szervezést igényel részünkről. Biztosan egyszerűbb és kényelmesebb számunkra, ha a gyermekünk otthon van, ül a számítógép előtt, és elfoglalja magát. Adott esetben még azt is elhiszi és vallja, hogy mindeközben sportol. Márpedig ez nem igaz. Az e-sport nEm-sport.