A sport, mint önfejlesztő tevékenység – 2. rész

Egyéni vagy csapatsport?

Egyéni sportot választva az ember igen sokat tanulhat a személyiségéről. Meg kell ismernünk önmagunkat: feltérképezni a gyengeségeinket és erősségeinket, és arra törekedni, hogy minél inkább kidomborítsuk az utóbbiakat. Egyéni sport esetén ugyanis kizárólag tőlünk függ, hogy ki tudjuk-e hozni magunkból a legtöbbet. Megtanulhatunk bízni a képességeinkben, mi magunk lehetünk a sikerünk kovácsai.
Csapatsportot választva igen jól lehet a „közösségi” énünket fejleszteni. Az alkalmazkodó- és az együttműködési képességünket, a toleranciánkat, az önzetlenségünket, azt, hogy képessé váljunk másokkal együtt és egymásért küzdeni. Itt ugyanis a siker nem kizárólag tőlünk függ, ahogy az élet legtöbb szegmensében sem függetleníthetjük magunkat a környezetünktől és a minket körülvevő emberektől.

Mindezen változások, eredmények – akár egyéni, akár csapatsport közben érjük el azokat – jótékony hatással lesznek életünk egyéb területeire is, hiszen beépülnek személyiségünkbe.

Sportolás közben kifejezetten jól lehet gyakorolni például a tudatos jelenlétet. Amiben a legtöbben – valljuk be – nem vagyunk igazán erősek. Annyi információ ér bennünket nap mint nap, annyit engedünk be szűretlenül vagy nem eléggé megszűrve, hogy a tudatos jelenlétet igen ritkán éljük meg. Ha így teszünk sportolás közben is – vagyis nem vagyunk ott teljesen fejben –, akkor annak igen gyorsan meglesznek a következményei. Többnyire az, hogy hamar megrekedünk egy bizonyos szinten, nem tudjuk kihozni magunkból a legjobbat. Nem mellékesen a sérülések esélyét is sokszorosára növeljük.

Mik a sport kockázatai?

Annak a nem megfelelő egészségi állapotnak a konzerválása, megerősítése, ami a sportolás elkezdésekor fennáll; valamint a sérülés.

Állapotfelmérések alkalmával gyakran mondják az emberek, hogy nem értik, miért nem múlnak vagy legalább csökkennek a panaszaik, hiszen tudják milyen fontos a sport. Sőt, még űznek is valamilyet. A „De hát én minden másnap eljárok úszni...” vagy futni, biciklizni, zumbázni, focizni, stb. (a megfelelő aláhúzandó) kezdetű mondatok után érdemes a szakembernek arrafelé terelni a beszélgetést, hogy a páciens vajon tudja-e, melyik sport való neki? Mert bár a köztudatban vannak olyan sztenderd sportok, amiket az emberek azért űznek, mert – úgy – tudják, hogy jó, ez így nem igaz. Nincs általánosan jó sport. Olyan sport van, ami az adott ember számára jó (vagy rossz). Vagy még inkább olyan sport, amely az adott ember adott egészségi állapotához mérten hasznos, avagy ártalmas.

A nem alkalmas fizikai adottságokkal, a nem megfelelően megalapozott mozgáskoordinációval, a nem vagy nem jól használt izmokkal végzett sport nagy eséllyel csak ront a meglévő tüneteken. Ekkor ugyanis a meglévő strukturális (szerkezeti) és funkcionális eltéréseket erősítjük meg, tehát tápláljuk a panaszok okát. Ha a fent leírt előzetes tájékozódás nélkül kezd hozzá, és sport nem javít, de nem is ront a panaszokon, akkor a páciens szerencsés.

A sérülés minden sporttevékenység természetes, de közel sem szükségszerű velejárója lehet. A rosszul végzett mozdulatok, mozdulatsorok úgynevezett fáradásos, a hirtelen érkező és nagy mértékű erőbehatások pedig traumás sérülésekhez vezethetnek.

Hogyan csökkenthetők a kockázatok?

Megfelelő választással (egyénre szabott sport keresése), felkészüléssel (testtudatosság javítása), előkészítéssel (sportspecifikus izomzat fejlesztése), a sporttevékenység előtti bemelegítéssel (az izmok, ízületek adott tevékenységre való ráhangolása), sportolás közben odafigyeléssel (tudatos jelenlét gyakorlása) és a végén levezetéssel (a leginkább használatba vett izmok nyújtása, lazítása) a meglévő, nem megfelelő egészségi állapot konzerválása elkerülhető, a sérülések esélye jelentősen csökkenthető. Ezek elsajátításához kérdezze meg gyógytornászát vagy mozgásterapeutáját!