Álló helyzetben, a testünket hátulról
vizsgálva, medencénk akkor biztosítja gerincünk és végtagjaink számára a
legstabilabb alapot, ha nem billen le sem jobbra, sem balra és nem tolódik ki
egyik oldalra sem. Ugyancsak hátulról nézve gerincünk akkor bírja legjobban a
terhelést, ha egyenes és nincsenek benne oldalirányú görbületek.
Oldalról nézve a medence egyenes állása
azt jelenti, nem billen sem előre, sem hátra és nincs benne csavarodás. A
gerincben optimálisan egy előre mutató nyaki, hátra mutató háti, előre mutató
ágyéki és hátra mutató keresztcsonti ív látható.
Amennyiben mindezek fennállnak,
medencénk és gerincünk – mint csontos képletek és ízületek – a lehetőségekhez
képest a legnagyobb teherbíró és legoptimálisabb erőelosztó képességgel bírnak.
Magát a helyzetet meghatározott izmok
tartják fenn. Ezeknek az izmoknak a megfelelő állapota biztosítja, hogy ezt a
helyzetet rövid és hosszú távon fenn tudjuk tartani, abból képesek legyünk
kimozdulni és abba vissza tudjunk térni.
A
súlyvonal szerepe:
Az emberi test súlyvonalát elölről vagy
hátulról illetve oldalról „berajzolva” egy-egy képzeletbeli függőleges vonalat
kapunk. A súlyvonal helyzete megmutatja, testünk terhelése azonos mértékben
oszlik-e el az elülső és hátulsó testfél, illetve a test két oldala között.
Stabil álló helyzetben a súlyvonalaktól
való bármilyen eltérés hosszú távú fennállása diszharmóniát okoz a testre
nehezedő erők elosztásában.
A
súlyvonal elöl- és hátulnézetből:
Elölről nézve az orrhegyet, köldököt és
a szeméremcsontok találkozási pontját összekötve kapunk egy egyenest, amely
meghosszabbítva a két lábfej között, azoktól egyforma távolságban érinti a
földet.
Hátulról a nyakszirtre, a keresztcsont
középső vonalára és a farpofák találkozási pontjára állítunk egy egyenest,
aminek a meghosszabbítása szintén a két lábfej között, azoktól egyforma
távolságban érinti a földet.
 |
| A súlyvonal elöl- és hátulnézetből |
A
súlyvonal oldalnézetből:
Egyenes súlyvonal esetén egy egyenesre
esik a külső hallójárat, a vállcsúcs, a combcsont nagytompora, a térd külső
ízületi rése és a külboka.
 |
| A súlyvonal oldalnézetből |
Azért, hogy a súlyvonalaink
középhelyzetben maradjanak, a tartó – úgynevezett antigravitációs – izmaink
folyamatosan dolgoznak.
Főként hosszan tartó állás során a nem megfelelően
karbantartott antigravitációs izmaink elfáradnak, és a gerincünk kisízületeinek illetve a
kétoldali csípő-keresztcsonti (sacroiliacalis vagy SI) ízületeinknek az ízületi
szalag- és tokrendszere veszi át a szerepüket. Az ő feladatuk azonban nem ez lenne, hanem
az, hogy a mozgások során megakadályozzák, hogy az általuk stabilizált
ízületben túlzott mértékű, vagyis kóros elmozdulás jöjjön létre. Dupla munkát
kell tehát elvégezniük, aminek természetesen nem tudnak eleget tenni. Emiatt
egyenes út vezet a túlterhelésükhöz, majd a fájdalomhoz. A túlterhelést jobb elkerülni, a fájdalommal pedig célszerű már az elején – de még jobb
lenne a megjelenése előtt – foglalkozni. A fájdalom ugyanis mindig egy jelzés a
szervezet részéről, hogy valami nem jó. Valami rossz irányba mutató, a test
számára egyre nagyobb, túlzott megterhelést jelentő folyamat zajlik. Ezzel nem
foglalkozni és arra hivatkozni, hogy magas a fájdalomtűrő
képességünk, felelőtlenség. Ilyenkor ugyanis azt üzenjük a testünknek:
„Köszönöm, hogy szóltál, de nem érdekel.” Holott megfelelő szakemberrel –
gyógytornásszal – ezeknek a problémáknak a nagy része kezelhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése