E-sport? nEm-sport.

Mozgással foglalkozó szakemberként határozottan elutasítom, hogy bármilyen számítógépes programmal való játékot, legyen az rövid vagy hosszú távú tevékenység, sportnak nevezzünk. E téren ugyanis kifejezetten konzervatív gondolkodású vagyok. Teljes mértékben egyetértek a sport, mint fogalom ilyeténképpen való megjelöléseivel:

"Versenyszerű testmozgás. Testgyakorlásként vagy szórakozásként, egyénileg vagy csoportosan, kötött szabályok szerint végzett rendszeres versenyzés vagy aktív tevékenység, amelyhez testi mozgás és ügyesség szükséges."

"Testi tevékenység; a testi erő, ügyesség, gyorsaság alkalmazásával, felhasználásával végzett (rendszeres) tevékenység, amely nem számít munkának, és a testi-lelki erők, képességek harmonikus fejlesztése, illetve az így szerzett képességek bemutatása versenyszerű vetélkedéseken."

Testmozgás. Testgyakorlás. Testi erő. Testi ügyesség. Testi-lelki képességek. Mindezek távolról sem ismert fogalmak az e-sportok világában. Ha nagyon liberálisan gondolkodnék, mondanám, hogy a számítógépes játékoknak van azért előnye is: kiválóan fejlesztik a szem-kéz koordinációt. (Ám nem gondolkodom liberálisan. Ebben a témában semmiképpen.)

Ugyanakkor, még ha ez igaz is, olyan körülmények között történik, ami sem nem mozgatja meg a testet, sem nem fejleszti az erejét és az ügyességét. Sőt mi több, kifejezetten rontja az erejét, állóképességét, szerkezetét. Hogyan?

1. Kimondottan rossz, az optimálistól igen távol álló, az idő előrehaladtával egyre romló tartásba kényszeríti a testet. (Lásd korábbi írásomat a helyes ülésről: https://babicz-gyogytorna.blogspot.com/2018/08/a-helyes-ules-gerinc-statikaja.html)
2. Rossz levegőjű (oxigénhiányos) környezetben zajlik hosszú órákon át, ami csökkenti az agyi teljesítőképességet. Ez fáradtságot idéz elő, ami tovább fokozza a testtartás romlását.
3. Hosszú ideig tart, miközben monoton. A változatosságot, a különböző izmok, izomcsoportok működtetésének összehangolását nem ismeri.
4. A szemeknek megerőltető körülmények között ad igen nagy feladatot. A szemizmok pedig közvetlen összeköttetésben vannak a nyakizmokkal. A nyakizmok a – nyaki – gerinccel és a lapockával. A lapocka és a gerinc a törzsizmokkal. És így tovább, és így tovább. Tehát az egész test egy statikus, monoton, mozgásszegény, passzív helyzetben, környezetben van, ami számára teljesen idegen. Ahhoz, hogy ezt az idegen helyzetet megszokja, kompenzációkat kell kialakítania.

A kompenzációk egy idő után megszokottá válnak a test számára, azok nélkül már nem tud jól létezni. Ezeket a kompenzációkat nevezhetjük mankóknak is. A kérdés csupán az: egy egészséges testnek szüksége van bármilyen mankóra? A válasz egyszerű: nincs.

Miért nincs? Mert a testünk kifejezetten intelligens és tanulékony. Bármit képes megoldani, képes saját magát meggyógyítani és az egészséges állapotát megtartani. Mindehhez persze szüksége van a lelkünkre-szellemünkre is. Magától ugyanis nem teremtene olyan helyzetet, ami káros számára, a döntéseinkkel visszük a „kísértésbe”. Meggyógyulni sem tud, ha ebben tudatosan vagy nem tudatosan, de megakadályozzuk. Itt jön tehát képbe az, amire egy igazi sport alkalmas: a testi-lelki képességek fejlesztése. Így, együtt: testi ÉS lelki, testi-lelki. A kettő ugyanis elválaszthatatlan egymástól.

Ezért vallom, hogy az e-sport nem sport. Ugyanakkor nem csak a megfogalmazásával, nem csak a fogalommal van problémám. Az egész tevékenységgel. Ami – a fentebb leírtak értelmében – nem hogy jót tenne a testünknek, nem hogy fejlesztené azt, sokkal inkább rombolja.
Ezt a gyerekek, a fiatalok, akik ebben nőnek fel, nem érzik át, nem értik. Nagyon fontos hát nekünk, szülőknek először tájékozódni és megérteni, aztán tájékoztatni és megértetni, segíteni őket ebben is. Akkor is, ha ez jóval több energiát, odafigyelést és szervezést igényel részünkről. Biztosan egyszerűbb és kényelmesebb számunkra, ha a gyermekünk otthon van, ül a számítógép előtt, és elfoglalja magát. Adott esetben még azt is elhiszi és vallja, hogy mindeközben sportol. Márpedig ez nem igaz. Az e-sport nEm-sport.