Ahogy már többször hangsúlyoztuk, sok
időt töltünk ülő helyzetben. Ezt gyakran úgy tesszük, hogy azzal ártunk a
gerincünknek. Így van ez általában mindenféle széken és asztalnál, legyen az az
irodában vagy otthon, és még inkább így van az autónk ülésén. Vezetéskor sem
mindegy tehát, milyen helyzetben ülünk.
Ha az ülés túl messze van kormánytól, és
túlzottan hátra döntött helyzetbe állítjuk, akkor a könyököket kifeszítve kell
tartani, a fejet és a vállakat előre kell tolni. A kar (főleg a felkar) vállmagasságban,
szinte teljesen vízszintes helyzetben van. Ahhoz, hogy ezt sokáig meg tudjuk
tartani, a vállizmainkat és a nyakizmainkat is meg kell feszítenünk. Mindezt
fokozzuk a fejünk előretolt helyzetével, ami, mint korábban említettük, növeli
a nyaki gerinc ívét, tovább feszítve a nyakizmokat. Amennyiben így ülünk, hamar
elfárad a karunk és a nyakunk.
Ha mindezt azzal kompenzáljuk, hogy közelebb hajolunk a kormányhoz, akkor gerincünk dupla „S” alakú
görbületéből egy nem túl ergonomikus „C”-t formálunk. Így a terhelés nagy
részét az ágyéki gerincszakaszunkra rójuk, amivel akár rövidebb távon is szinte
biztosan derékfájást váltunk ki.
A megfelelő ülő pozícióhoz az ülés
háttámláját közel függőlegesbe kell állítanunk.
A kormány távolsága akkor optimális, ha
két könyökünk lazán (kb. 30˚-os)
hajlított helyzete mellett kényelmesen elérjük. Amikor lábainkat a pedálokra
tesszük, két térdünk semmiképpen se legyen teljesen nyújtva, inkább enyhén
behajlítva.
Az ülés magassága akkor a legkedvezőbb,
ha a két térdünk csak pár centivel van föntebb, mint a fenekünk, vagyis csípőnk
közel derékszögben hajlított helyzetben van. Ezt az újabb típusú gépjárművekben az ülés magasságának beállításával szabályozhatjuk. Amennyiben erre nincs
módunk, tegyünk egy párnát, összehajtott takarót, esetleg ülőpárnát a fenekünk
alá!
Amint egy széken, úgy az autó ülésén is
érdemes egészen annyira hátra csúszni, hogy fenekünk és hátunk érintse a
háttámlát. Ha az ülés alsó-hátsó részén nincs gyárilag kialakított deréktámasz,
akkor (főleg hosszabb út előtt) tegyünk egy henger alakúra összetekert törölközőt a derekunk mögé! Emiatt medencénk kissé előrebillen, az ágyéki gerincünk
ülő helyzetben alapvetően elsimuló íve megnövekszik. Ezekkel lehetővé tesszük,
hogy gerincünknek a terhelés elnyelésében fontos kettős „S” alakú szerkezetét minél jobban
fent tudjuk tartani.
Ez a helyzet, ahogy a korábban leírt
asztalnál ülés sem kőbe vésett. Nem kell az ülés során minden egyes
pillanatban arra törekedni, hogy minden paramétert az utolsó centiig vagy fokig
betartva, karót nyelt pozícióban, éppen csak szemünket el-elmozdítva
helyezkedjünk el. Mégis, érdemes időről-időre újra fölvenni az említett
helyzetet, hogy minél jobban csökkentsük a nem ülő életmódra „kitalált”
gerincünk terhelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése